nélkül. és ha ugyan kedved vagyon nékem abban szolgálni. én tégedet aport rojálba küldelek, olyan szin alat. hogy ót végez aveled el fogatot tisztek válttságárol. és azomba tudakozodgyál éléonora felöl. montros mindenekre ajánlá magát. mondván. ha szinte kerm hatalmában volnais, de én azt meg tudom.
Ez az igéret nagy reménséget adván. adom fernánd szivének, azért mindgyárt elis indittá montrost. a port rojál felé, aki is oda érkezvén. nagy örömel fogadák, mivel az ót lévö tisztek mindnyájan szerették. ötet, azután azon dologhoz foga, a melyért küldetet volt. de mint hogy nehez volt azt hamarjában el végezni.. azért elegendö idejevolt eleonorárol tudakozodni. a ki felöl senki semmit sem mondhata, látván hogy reménségeben meg tsalatkozot volna. azon meg szomorodék. végtire azt gondolá hogy lunleivel is beszéllene ez iránt, és mint hogy lunlei meg hallotta volt. hogy valamely tiszt érkezet volna buenos ayresból, ahol gondolá lenni atyát. és szeretöjét. azért leg elöbször is ö szolittá meg ezt a tisztet. és nem mervén neki szollani se az attyárol, se a szeretöjéröl, kérdé hogy mit tsinálnak. buenos ayresben. montros nem felelvén néki ugy a mint kelletet volna, mondá hogy ót nincsen semmi olyas hir. egyéb, hanem hogy. ót igen beszélnek valamely szép leányrol. a kit is eleonorának hitták, és nem tudgyák hová lett. lunlei ezen a szón annyira fel haborodék. és el változék. hogy montros. ezt jol észre vévén. azt gondolá hogy talám rea talált volna. adom fernánd szerelem társára. de még is jobban meg akarván szivének hajlandoságát üsmérni, mind az örömben. mind a szomoruságban monda ismét néki. valo hogy eleonorát sokat siratták. de a sirást vigasság fogja követni. mivel dom fernand eleonorának egy szép attya fiát fogja el venni. ez a váratlan hir. annyira meg hatá a lunlei szivét. hogy elsöben meg tüzesedvén orczája, azután egészen el haloványodék. montros pedig ezeket a változásokot mind másra magyarázá, és tellyeségel el hiteté magával. hogy lunlei kezinél volna eleonora.
lunlei pedig nem halgathatván továb olyan rettentö beszédeket. melyek szivét szorongatták. el hagyá montrost nagy sziv béli keserüségel, montros pedig minden változásit. az eleonorához valo szeretetinek tulajdonitá. és el hitetvén magával hogy ö rejtegetné. kezdek
(III. Mulattságos napok: 27)